Nem is olyan régen számoltunk be annak a kutatásnak az eredményeiről, melyben arról volt szó, hogy a macskák hosszabb egyedül töltött idő után, milyen arányban választják az ember társaságát a finom eleség vagy a játékok helyett. Világossá vált, hogy a macskák ragaszkodnak az ember társaságához, de egy brit kutatás szerint mégis sokkal önállóbbak és függetlenebbek a kutyáknál.
A dolog miértjére a brit Lincoln Egyetem kutató keresték a választ, akik korábbi vizsgálatokból indultak ki, melyek szerint a szeparációs szorongás nemcsak a kutyáknál, hanem a macskáknál is megfigyelhető. Az világos, hogy a kutyák, és nem mellesleg a gyerekek is biztos támpontként tekintenek gazdáikra, szüleikre, aminek milyenségét és mértékét az Ainsworth-féle Idegen Helyzet Teszttel szokták vizsgálni. Hasonló tesztet végeztek el a tudósok macskák esetében is.
A tanulmány készítői ismeretlen környezetbe helyeztek cicákat úgy, hogy a gazdájuk is velük lehetett, majd egy idegennel és végül magukra hagyva. A kísérlet során azt figyelték, hogy a résztvevő állatok milyen mértékben keresik a kontaktust a gazdájukkal vagy az idegen személlyel, hogy mennyire viselkedtek passzívan, és hogy megfigyelhetőek-e az aggodalom jelei az adott szituációban a gazdi távollétében. Nos, a tesztalanyok a gazdájuk nélkül jóval többször adtak ki különböző hangokat, ám ez inkább a frusztráció jele lehetett, mint a szeparációs szorongásé. A biztonságos kötődésnek pedig nyoma sem volt, hiszen a kísérletben résztvevő macskák nem igyekeztek közel maradni a gondozójukhoz, nem mutatták a szorongás jeleit, ha nem volt jelen a gazdi és nem fejeztek ki különösebb örömöt sem, mikor az ismerős személy újra felbukkant. A macskák számára tehát kevésbé vagyunk biztos pont, mint a kutyáknak, és szokatlan helyzetekben is önállóbban viselkednek, mint ugató társaik, ám ez nem azt jelenti, hogy a cicákban ne lenne meg a közösséghez való tartozás igénye, viszont az nem a biztonságérzethez társítható. A tudósok szerint ennek a magányos, vadászó életmód lehet az oka.
